KÓRÓ
Hány éve az amennyinek
Harmada sem tréfa
Jövőre vagy két év múlva
Megyünk a moslékba
Messzi sárga földrészeken
Kínai a pápa
Gépfegyverrel lövöldözik
Agyagkatonákra
Felokádva a pokolból
Urunk szamárpásztor
Rágcsáljuk a száraz kórót
Tízszer, hússzor, százszor
Nevetséges grimaszokra
Ingyen már nem futja
Menjen vissza a pokolba
Szamaraknak fattya
Aki huszár, háry jános
Basszon száraz kórót
Éjszaka a budin nyögjön
Igyon fröccsöt, forrót
Kihányok a léghajóból
Gyűlölöm a rappet
Míg nem alszom a föld alatt
Írok operettet
Én leszek a főszereplő
Hajnalig rappelek
Bográcsomban lassan szétfő
Tizenkét kisgyerek
Kenguruk és jegesmedvék
Nem adnak több fröccsöt
Fejem felett nincs glória
Keselyű sem röpköd
Sivatagi ragadozó
Nem eszik szamarat
Nem is eszik kígyót, kórót
Csak ami megmarad
Jöhet most már ítéletnap
Emberek megsütve
Lepotyogunk egyesével
A pokoli üstbe
*
DÖGROVÁS
hét vezér hét halott lova
egyik mint a másik
sehol a hold, se csillagok
alszunk virradásig
döglött lovat ostorozni
ősi magyar szokás
halottak ha visszaszólnak
sírból, az nem okés
rovásírás-ábécében
nem volt elipszilon
hogy a lovam hova kötöm
sajnos még nem tudom
fordítva ül a ló hátán
aki csatak részeg
vezényli a hadseregét
népek tengerének
ökör- avagy disznócsorda
fut, menekül verve
ha a magyar lova oda
fullad a tengerbe
